Névnap

2018. augusztus 19. vasárnap
Huba
A Nap kel 05:50-kor,
nyugszik 19:58-kor.

Holnap
István, Vajk
napja lesz.

Időjárás



 Édesvizi halak

 

Kárász

http://www.horgaszvilag.hu/karasz.JPGKárász (Carassius carassius). Nem növekedik olyan nagy-ra, mint a ponty; meglehetősen magas hátú. Könnyen megkülönböztethetjük a pontytól, mert a szája körül nincsenek tapogató bajuszszálai, nagy hátúszója hátul dom-ború élű. Anglia vizeiben mesterségesen telepítették. A kárát;z igazán az állovizekben érzi jól magát, de megtalál-ható a lassú folyású, oxigénben szegény vizekben is. Még a pontynál is igénytelenebb. Ívása a nyári hónapokra esik, a közönséges ponttyal kereszteződik.

 

 

 

 

 

  Amúr

 Egyéb nevei: amuri kele, fehér amur(hal), fű(evő) hal, fűponty, zöldponty. Az amur rendkívül izmos, torpedó formájú hal, feje testéhez képest viszonylag kicsi. Szája félig alsó állású, ajkai jellegzetesen megvastagodtak. Nagy szemei a fejen viszonylag alacsonyan ülnek. Úszói nem nagyok, a hát- és a farok alatti úszóban egyaránt három kemény sugarat találunk. Pikkelyei nagyok és kemények, számuk 42-45 az oldalvonal mentén. Az oldalvonal fölött 6-7, alatta 5 pikkelysor található. Mivel a pikkelyek sötéten szegélyezettek, még nagyobbnak tűnnek. Háta zöldesbarna, oldalai aranyos csillogásúak, a has piszkossárga. A mellúszók vörhenyesek, a többi úszó sötétszürke. A tejesek mellúszói tavasszal a test felőli oldalon érdes tapintásúak.
 

http://www.horgaszvilag.hu/images/px1.gif

http://www.horgaszvilag.hu/images/px1.gif

  

Compó

 Compó (Tincs tincs).
http://www.horgaszvilag.hu/compo.JPG E faj inkább a nyári hónapok-ban élénk; azonban ilyenkor se nagyon kerül sze-münk elé,
hiszen a fenék, az iszap közelében tartóz-kodik, ritkán
jön a felszíni rétegekbe. Európa kö-zépső és déli tájain szinte mindenütt honos, Magyarországon is gyakori. Angliában is él, Skandiná-via területéről, valamint Észak-Skóciából azonban hiányzik.A kisebb-nagyobb tavak, lassú folyású folyók, holtágak hala; a termékeny, gazdag élővilágot rejtő,
növényekkel benőtt vizekben érzi igazán jól magát. Magyarországon viszonylag gyorsan fejlődik a Ve-lencei-tóban vagy a Soroksári-Dunában; ahol lágy iszap borítja
a víz fenekét, s benne nyüzsögnek a ro-varlárvák, férgek. A pontynál jobban tűri az ala-csony oxigénszintet, az erősen iszapos vízben is megél. Egyes megfigyelések
szerint a kissé sós, szi-kes vagy félsós vizeket is tűri. A vízből kiemelve is hosszú ideig életben marad, kicsiny edényben is szállítható. Idegen vizekben való megtelepítése te-hát nem okozott nehézséget.A compó könnyen felismerhető, erősen különbö-zik
a többi pontyfélétől. Hátának sötét olajzöldje a test oldalán aranyszínre halványodik,
hasa narancs-sárga. Testét dús nyálkaréteg borítja; ezernyi pikke-lye oly apró, hogy határuk elmosódik, így a compó pikkelytelennek tűnik. Vöröses szeme kicsiny,
egye-sek szerint disznószerű. Szájának szegletein egy-egy bajusz van. A compó úszói igen jellegzetesek: na-gyok, erőteljesek és kerekítettek. E faj hímje és nős-ténye
szemmel láthatóan különbözik. A hím hal-úszójának elülső sugarai megvastagodottak, hal-úszója nagyobb, mint a nőstényé.A téli fagyok beköszöntével a compó szinte
eltű-nik a vizekből. Beássa magát a fenék iszapjába, s a
„téli álomhoz" hasonló állapotban tölti a telet. Kora tavasszal, ha napos és enyhe az idő, alkalmi kirán-dulásokat tesz, ilyenkor azonban ritkán akad horog-ra. Csak májusban élénkül
fel igazán, ilyenkor ki-sebb rajokban indul iszapban turkálva táplálékot keresni.A compó ívása - az időjárástól függően - június-tól júliusig tarthat. A nősténynek
sok ikrája van. A ragadós ikra rátapad a vízinövényekre, majd megle-hetősen gyorsan kel ki belőle a halivadék. A compó-ivadékok hamarosan népes rajokba verődve járnak moszatokból, parányi planktoni állatkákból álló táplálékuk után. A kifejlett compó sok gerinctelen víziállatot, iszapban élő rovarlárvát fogyaszt, de kü-lönös előszeretettel keresi a kisebb kagylókat és vízi-csigákat. E faj lassú növésű, de hosszú életű.Számos legenda - vagy inkább babona - szerint a compó nyálkája gyógyító hatású. Régi
angol horgászkönyvekben azt olvashatjuk, hogy a compó a halak, így pl. a csuka orvosa! A régi görög és római szerzők szerint is a compó nyálkája - orvosság.A compónak aranyszínű változata is van, melyet kerti dísztavakban tartanak. A múlt század végén - feltehetően Németországból - az angliai kertekben is megjelent. E hal pikkelyei aranyszínűek, a hal tes-tét szabálytalanul elhelyezkedő barna foltok tarkít-ják. Mivel a többi kárászhoz hasonlóan szinte mindig a víz fenekének közelében
tartózkodik, e változat nem lett különösebben népszerű.

  

Csuka

http://www.horgaszvilag.hu/csuka.JPG










 

 

 

 

 

Csuka (Esox /ucius). A csuka egyrészt ügyes, falánk ragadozó, másrészt káros is, hiszen sok halat pusztít. A természetbúvárok azonban tudják, hogy a csuka az édesvízi halállomány egészségőre, ugyanis elsősorban a beteg, sérült halakat kapja el. Így azután, ha a tóban vagy folyóban elég csuka van, akkor nincs túlszaporulat, nem fertőzik az állományt a beteg halak. A csuka csak a nagyobbacska kishalakat kapja el. Így azután nem okoz akkora kárt, mint a pisztráng, mely tömege-sen falja fel más halfajok ikráját, halivadékát. Az euró-pai vizekben csak egyetlen csukafaj él, amely közeli rokona az Ázsia és Amerika területén élő csukafajoknak.Tápláléklánc az édesvízben kandicsrák ~ A soka rejtőzését terepszíne' segíti. A csuka szinte mozdulatlanul les a kiszemelt prédára. Páros úszói gyengék, de ezek amúgy is csak kormány-zásra valók; torpedó alakú teste, izmos törzse és fark-úszója vall erőre. A fej - a törzshöz viszonyítva - nagy, az alsó állka-pocs megnyúltabb, mint a felső. A csuka állkapcsában sok fog ül; ezek közül a nagyok a zsákmány megraga-dására valók. A felső állkapocsban, de főként a száj-padláson sűrűn ülő, apró fogakkal tartja fogva a zsákmányolt halat, hegyük hátrafelé áll, így a csuka szájából  csak a

 gyomra felé vezet az út.

 

http://www.horgaszvilag.hu/taplaleklanc.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dévérkeszeg

Dévérkeszeg (Abramis brama). E faj egész Európá-ban megtalálható, Magyarországon is gyakori. Az állóvizeket kedveli, de a síkságokon hömpölygő las-sú folyású http://www.horgaszvilag.hu/dever.JPGvizekben is megtalálható; itt azonban in-kább a holtágakban él. Társaságkedvelő hal, több-nyire csapatosan legelészik
a mederfenék növényzete között. A dévérkeszegraj állandó mozgásban van,lassan haladva szedegetik táplálékukat. Mivel a növény között turkálnak, jelenlétüket elárulják a felfelé szálló levegőbuborékok, a felkavart iszap. A fiatal dévérkeszeg nagyon hasonlít az ezüstös
balínra. Mindkét faj fiatalja ezüstös, meglehetősen jellegtelen. A fejlettebb, mintegy fél kilogramm súlyú
dévérkeszeg azonban sötétebb lesz, kissé felmagasodó háta bronzszínű, haloldala világos. Az ivarérett halak kimondottan magas hátú-ak, hátoldaluk közvetlenül a fej mögött kezd púpo-sodni, s csak a hátúszó
vége táján kezd lejteni a fa-rokúszó felé. A farokúszó erősen villás, az alfelúszó hosszú,
pereme beöblösödő. A dévérkeszeg májusban ívik, ilyenkor sekély vizű hínárost keres fel. Násza a sötétedés
utáni órákban kezdődik; nagy a csapkodás, fröcskölés, fickándozás. A peték ragadósak, többnyire a növényzetre tapadnak. Az ivadék mintegy 14 nap múlva
úszik ki. Egy ideig a növényekre kapaszkodnak, majd plank-tonállatkákra vadásznak. Ha elegendő táplálékot ta-lálnak, s meleg a víz, akkor a fiatalok gyorsan fejlődnek. A kifejlett példányok tekintélyes méretűek és súlyúak, így horgászati jelentőségük is halászati.

 Harcsa

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lesőharcsa (Silurus glanis). Európa területén szinte mindenütt megtalálható, Magyarországon is gyako-ri faj. Angliába betelepítették, nem őshonos. Az iszapos fenekű tavak, lassú folyású folyók hala, 2 m hosszúra is megnő. Háta fekete vagy sötét bronzszínű. Hatalmas bajuszai jellegzetesek; hat bajusza kö-zül a két hosszabb túlnyúlik a mellúszón. A harcsa éjszakai ragadozó; halakat, békát és ebihalat, alkalomadtán kis víziemlősöket is elnyel. Szálka nélküli, de kissé zsíros húsát sokra becsülik.

 

 

http://www.horgaszvilag.hu/images/px1.gif

http://www.horgaszvilag.hu/images/px1.gif

 Pontyok

 

 

 



Ponty (Cvprinus carpio). Hazánkban a legfontosabb és leg-ismertebb hal; a pontyfélék közül ez a legnagyobbra növő faj. Nyugat-Európa jelentős részébe mesterségesen telepítették; húsa az ünnepi lakomák és a böjtös ételek nélkülözhetetlen kelléke. Angliában - az irodalmi adatok szerint - a 13. században már horgászták. A ponty igazi hazája a Távol-Kelet, már sok évszázada szaporítják.Csak a fiatalja verődik rajokba. Az idősebb példányok - különösen a nagyobbak -- magányosan járnak. A ponty a dús növényzetű, lassú folyású folyókat, de talán még inkább a kisebb-nagyobb tavakat kedveli. Igen jól tűri az alacsony oxigénszintet, így azután jól megvan a kisebb tavakban, de még az öntözést szolgáló csatornákban is. Kü-lönösen jól érzi magát ott, ahol iszapos a mederfenék, mi-vel szívesen turkál a rovarlárvákból, férgekből álló tápláléka után. A gazdag élővilágot rejtő, gyorsan felmelegedő vizekben hamar méretesre fejlődik. Európa északabbi országaiban előszeretettel húzódnak az erőművek által kibocsátott meleg vízhez.A ponty eredeti, vadon élő formája, a vadponty megle-hetősen alacsony hátú, ezért nyurga ponty"-nak is nevezik. Testét beborítják a pikkelyek. A pontyot a tógazdaságokban mesterségesen szaporítják, amihez mindig a megfelelő példányokat válogatják ki. A nemesített ponty magasabb hátú, így több a hús rajta. Másrészt kevesebb a pikkelye, olykor csak a hátvonal hosszában sorakoznak. A meglévő pikkelyek nagyok, ezért az ilyet tükörpontynak nevezik. A bőrpontynak nevezett változatnak egyál-talán nincs pikkelye. Halas vizeinkbe mesterségesenszaporított fiatal pontyokat helyeznek ki, akadnak a horgászok horgára. A ponty felső hát, bajusznak nevezett húsos nyúlványa van.  Bajusz  a porcos-ruganyos száj sarkán helyezkedik el.A pontyok június meleg napjain ívnak a sekély, hínáros vizekben. A nőstény igen sok ikrát hullat. Az ivadék egy hét után kel ki, nem sokkal ezután megkezdi a kerekes-férgek, alsórendű rákok után való vadászatot. Gyorsan növekednek, őszre az egynyaras példányok elérik a l0 cm-es hosszúságot. A 3-5 esztendős példányok már ivar-érettek, 20 esztendőt vagy még többet is megérhetnek.

Fogassüllő

Fogassüllő (Lucioperca lucioperca).
E faj inkább Európa keleti tájain honos; itt, valamint Észak-Amerikában köze-li rokon fajai is élnek; húsuk igen ízletes, így a legértéke-sebb halak közé tartoznak. A süllő Angliában eredetileg csak néhány folyóvízben élt, manapság azonban már szá-mos vízbe betelepítették. Különösen jó élőhelyének bizonyult a kelet-angliai lápvidék, melynek csatorna- hálózatában azonban nagy pusztítást végez a kis halak között. A fogassüllő e tájon igazán otthon érzi magát, mivel jól tűri az iszapos vizet. Itt valósággal átvette a csuka szerepét, most már ő tartja kordában a halszaporulatot. E tájakon a csuka már nem gyéríti a halállományt, a két nevezetes ragadozó ritkán él azonos élőhelyen; ugyanis a csuka inkább a tisztább, illetve iszapmentesebb vizeket kedveli.A fogassüllő ezüstöszölden csillogó hal, pikkelyei aprók. Úszói nagyok, farokúszója részarányosan osztott. A hátúszó két részből áll; az elülső hátúszót erős tüskék merevítik, a mögötte lévőt jórészt lágy sugarak feszítik; csak az elülső részén
találunk két tüskét. Az alfelúszó is hason-ló; néhány tüske után lágy sugarak
következnek. A hát-úszókon és a farokúszókon foltok láthatók. A fogassüllő fogai erősek és hegyesek; amint azt képünkön is láthatjuk, a száj elülső részén lévők hosszúak és enyhén görbültek, visszahajlók.A fogassüllő áprilisban ívik; násza akkor kezdődik, ha a víz hőmérséklete eléri a 12-13 °C-ot. Az ikra a gyökerek közé vagy a kavicsos talajra hullik. A fogassüllő ragadozó, csak élő halakat fogyaszt. Ivadéka főként alsórendű rákocskákra vadászgat, később, ahogy növekszik, már jórészt csak halakat zsákmányol.

 

 

 

 

 

 

 

Facebook

Naptár

augusztus 2017
1hkscpsv
31123456
3278910111213
3314151617181920
3421222324252627
3528293031
CSAKVARHOE designed by www.csakvarhorgasz.hu